A csecsemők gerinc- és csípőfejlődése szorosan összefügg a testhelyzettel és azzal, ahogyan a mindennapokban tartjuk vagy hordozzuk őket. Születéskor a baba gerince még nem rendelkezik a felnőttekre jellemző „S” alakú görbülettel, hanem egy enyhén C-alakú ívet mutat. Ez a természetes görbület fokozatosan alakul át: először a nyaki lordózis jelenik meg, amikor a baba elkezdi emelni a fejét ( kb. 6-8 hetes kor), majd később az ágyéki görbület, amikor felül, mászni kezd, végül pedig járni tanul. Ezért különösen fontos, hogy a csecsemő gerincét ne erőltessük ki olyan helyzetekbe, amelyekre még nem érett meg (például korai ültetés vagy nem megfelelő tartás). Hordozáskor ezt elkerülhetjük babahordozókendő- ,vagy olyan formázott hordozók használatakor, amikor a vállpántok a derékpántba futnak.
A csípő fejlődése szintén érzékeny folyamat. A baba csípőízülete születéskor még laza, a combcsont feje és a csípővápa nem teljesen illeszkedik egymáshoz. A megfelelő fejlődéshez olyan testhelyzet szükséges, amelyben a combok terpesztett, enyhén felhúzott (úgynevezett „M” vagy békatartású) pozícióban vannak. Ez segíti a csípőízület optimális érését, és csökkenti a csípőficam kialakulásának kockázatát.
Szemléletem szerint a helyes babahordozás egyik alapelve az úgynevezett fiziológiás testtartás biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a baba gerince megőrzi a természetes C-alakját, a medencéje enyhén billentett helyzetben van, a térdei pedig magasabban helyezkednek el, mint a popsija. A hordozóeszköznek (legyen az kendő vagy csatos hordozó) térdhajlattól térdhajlatig kell alátámasztania a baba combját, miközben a hátát egyenletesen, pontszerű nyomás nélkül támasztja meg.
Fontos szempont az is, hogy a baba arca mindig szabadon legyen, a légútjai ne legyenek akadályozva, és a hordozó személy könnyen ellenőrizhesse az állapotát. A megfelelően beállított hordozó nemcsak a baba számára kényelmes és biztonságos, hanem a hordozó felnőtt testét is kíméli: a súly egyenletesen oszlik el, így elkerülhető a hát- és derékfájás.
A hordozás nem csupán eszközhasználat, hanem a kötődés, a biztonság és a harmonikus fejlődés támogatása is. A testközelség segíti a baba idegrendszerének érését, szabályozza a légzést és a hőmérsékletet, miközben lehetőséget ad arra, hogy a szülő finoman reagáljon a gyermek jelzéseire.
Összességében elmondható, hogy a helyes babahordozás nemcsak praktikus, hanem tudatosan támogatja a baba gerincének és csípőjének egészséges fejlődését, miközben erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot is.